Prológus - Still Worth Fighting For

Ki mondta, hogy mindenkinek egyszerű az élete? Senki. Mindenkinek egyaránt lehet nehéz az élete attől függően mit élt át, hiszen minden embernek különböző a teherbírása. Van akinél hamar szakad a cérna, olyanok is vannak akik átlagos szinten vannak ezzel, és élnek azok az emberek, akiknek ez a cérna mintha acélból lenne. De az acél sem elpusztíthatatlan. Ezt Avery Moon is tudta. De csak tudta, mielőtt igazán bele nem kóstolt volna.

  

   " - Mikor leoltódnak a lámpák csak én vagyok, a sötétség, és a hangok. Egyedül én, a sötétséggel ami megrémít, a hangokkal akik beszélnek hozzám. Ordibálnak velem, nem hagynak nyugodni és csak taszítanak, és taszítanak; egyre közelebb a szakadék széléhez."

   " - Még most is hallom ahogy kiabál hozzám. Ahogy az arcomba ordítja azokat a szavakat... Látom magam előtt azokat a felvételeket amiket Ő mutatott, miközben egy székhez voltam kikötözve, és akárhányszor becsuktam a szememet belémbökte az ollót. A végén már én is élveztem azokat a felvételeket..."

" - Hihetetlen milyen hamar válunk azzá, akitől egykoron a legjobban rettegtünk. Akikké biztosan nem akartunk változni."

Sziasztok!^^ Igen, jól látjátok ismét egy blog, és igen, ismét én, és igen, megint Ashtonos. Szóval, uhmm... Ez a történet már régóta motoszkál a fejemben, és igen, megihletője is van, az már mellékes ki is az a személy. Szóval röviden a történet:

Egy mentálisan sérült lányról, Avery Moonról szól a történet. Arról a lányról, aki már 13 éves kora óta tudja, hogy nincs rendben vele valami. Persze, hiszen teli van pszichopatikus gondolatokkal, a dühét ilyen képzelgésekbe fojtja. Pszichológusok tizeihez járt, de senki sem tudott megoldást találni a problémájára, vagy kiutat találni ebből a labirintusból. Hogy miért? Mert Avery sosem akart kiláballni ebből. Nehéz gyerekkora és iskolai évek állnak mögötte. Folyamatosan a családja miatt szekálták, megalázták, és bántották. Éppen ezért nem akart a társadalom szennyei között lézengni. Nem volt kiért küzdenie, még a nagyszüleiért sem érzett akkora szeretetet, hogy próbálkozzon. Szeretetet? Azt sem tudta milyen szeretni. Egy bizonyos pillanatig. Egy bizonyos személyig. Ashtonig.